lábaidon, azonal ugralva fel kele, és járni kezde, a lystriai nép látván ezt a tsudát. nagy fel szoval kezdé mondani, ihon vannak az Istenek, a kik ember képiben mi hozánk le szálottanak. Barnabást Jupiternek nevezék, hihetö azért hogy nagy szál ember volt, és pált, Mercuriusnak, talám az ö ékesen valo szollásáért, és hogy rend szerént, ö kezdi vala el a beszédet. azonban a templom áldozo papja. bikákot, és koszorukot vive az Apostolok szállása eleiben. hogy áldozatot tenne nékik. a népel együt, De Barnabás. és pál. meg tudván szándékjokot, futva menének a kapuhoz, meg szaggaták ruhájokot, és a sokaság közi menvén, kiálttyák vala. atyámfiai, mit akartok tselekedni, mi tsak emberek vagyunk, valamint magatok, és olyan gyengék. azért jöttünk, hogy néktek azt hirdesük hogy azok az Istenek akiket imádtok, tsak semik, hanem térjetek ebböl a babonaságbol az Élö Istenhez, aki amenyet és a földet teremtette, a tengert. és mindeneket, a ki az el mult idökben el hagyá a magok uttyokban a nemzeteket, mind azon által meg nem szünék öket bé tölteni jóvaival. és meg bizonyitani valoságos létit.
De akár menyit beszéllének. nehezen vevék le anépet arrol. hogy nékik ne áldozna, kevés idö mulva pedig holmi sidok érkezének a pisidiai Antiokiábol, és Ikoniábol., fel lázaszták a népet az Apostol ellen, ugy anyira hogy köveket hajigálának reája, aki is a földre esvén, ugy hagyák mint holtat, azután az városbol ki vontzolák. hogy valamely verembe vessék. De a tanitványi körül vévén. fel kele. és viszá mene a városba. és más nap el indula Barnabásal, hogy Derbébe menyenek. a hol el kezdék a tanitást, az Isten meg áldá tanitásokot. és sok tanitványokot szerzének az urnak. azután viszá térének
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 630)